Erkel Ferenc művei

Erkel FerencErkel Ferencerkelferenc.lap.hu/9-99hu16987209192009-06-21 11:21:092023-10-31 03:55:19Central Médiacsoport Zrt.centralmediacsoport@centralmediacsoport.hu2009
Hirdetés

Meghatározás

Erkel Ferenc művei: Bánk Bán, Dózsa György, Himnusz, Szózat, Hunyadi László és további művek. Erkel – mint zeneszerző – a magyar zenetörténetben azt a helyet tölti be, mint az orosz (nemzeti) zenében Glinka, a lengyelben Moniuszko, vagy a cseh muzsikában Dvorák és Smetana. Műveit a nemzeti hagyományok ápolása, a dallamkincs, a dal- és táncformák megőrzése, azok európai (elsősorban az olasz és francia, kisebb mértékben a német) stílusjegyekkel való ötvözése jellemzi (ennek egyik legismertebb példája a Hunyadi Lászlóba utólag komponált La Grange-ária). Első operaszerzői korszaka legfőképpen a kor divatos szerzői, Bellini, Auber, Hérold, Meyerbeer, majd Verdi hatását viseli magán. Későbbi kompozícióiban – szerény sikerű – kísérletet tett a wagneri szerkesztési technika meghonosítására is. Operái mellett említésre méltó az Ünnepi nyitánya, kórusművei (A magyarok istene, Magyar cantate, Magyar király-himnusz, Gyászkar, Buzgó kebellel stb.), dalai, hangszeres és zenekari darabjai (pl. a Marche hongroises), valamint a népszínművekhez és színdarabokhoz írt kísérőzenéi. Igen jelentős operaszervezői-vezetői tevékenysége is, Verdi, Donizetti, Rossini, Meyerbeer, Halévy, Auber több művét az ő irányítása idején mutatták be Magyarországon. Gyermekei közül legidősebb fia, a karmester és zeneszerző, zeneakadémiai tanár, Erkel Gyula (1842–1909), a zenetanárként működő Erkel László [1844–1896], valamint az ugyancsak zeneszerző és karmester Erkel Sándor (1846–1900) folytatta a családi hagyományokat. Erkel azon munkálkodott, hogy egyedülálló magyar operastílust teremtsen, és ennek érdekében a magyar nyelv sajátosságait építette a recitativókba, illetve magyaros táncjeleneteket írt operáiba (csárdások és verbunkosok). A Bánk bánban a cimbalom és a citera megszólaltatása minden addiginál magyarabbá tette a művet. Kései operái soha nem érték el a Bánk bán szintjét, habár egyes zenekritikusok a Brankovics Györgyöt tekintik a zeneszerző legfőbb művének. A zenetörténészek szerint a Hunyadi László a magyar nemzeti opera első remekműve. Míg a korábbi operája, a Bátori Mária a verbunkos és népies magyar műdalokat ötvözi a hagyományos, elsősorban Bellini, Meyerbeer által képviselt stílussal, addig a Hunyadi Lászlóban már egyértelműen a magyaros stíluselemek határozzák meg a zenét. Ugyanez észlelhető a Bánk bánban is, amelyben az olaszos bel canto elemek csak néhány részletre korlátozódnak. Ebben az operában a magyar jelleget erősíti a hangszerelés és a zenekar speciális hangszerei: a citera, a cimbalom, az oboa és a viola d’amore. A Dózsa György című operája azonban már szakít az Erkel-operák korábbi hagyományaival, és a szólórészletek, zárt számok helyett az együttesek és a nagy ívű kórustablók veszik át a vezető szerepet. Ez a szerkezet a következő operájában a Brankovics Györgyben érik majd be, ott jobban megtalálva a zárt számok és a kórusok közti egyensúlyt. A Brankovicsban már megjelenik a wagneri deklamáció (énekbeszéd) és a vezérmotívum. A zene magyaros vonásai, a verbunkosra épülő jelleg háttérbe szorul. Emlékét Budapesten színház (a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza), az 1952-ben alapított Erkel Ferenc-díj, továbbá számos közterület és kulturális intézmény őrzi. Gyulai szülőháza múzeumként működik. Sakkozóként is tisztelik emlékét, 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt szülővárosában, Gyulán. Keleti Márton 1952-ben filmet készített Erkel címmel a zeneszerző életéről. Erkel Ferenc műveinek jegyzékét Legány Dezső professzor állította össze, Erkel Ferenc művei és korabeli történetük címen (1975). Előtte Lavotta Rezső készített zeneműjegyzéket a Magyar Nemzeti Múzeum kéziratairól (1940); ennek alapján készült Major Ervin első (1947) és második (1967) katalogizálási kísérlete. Erkel műveinek jegyzékesítésével Mona Ilona is foglalkozott 1989-es művében, melynek címe Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, illetve Németh Amadé Erkel Ferencről készült monográfiájában.[104] Az alábbi listában nagy L betű és a mellette álló szám Legány jegyzékének sorszámára, a zárójelbe tett nagy M betű és a mellette álló szám Major második, 1967-es jegyzékére utal.[105] Vokális művek Operák: Bátori Mária, opera 2 felvonásban (1840) - L. 20. (M. 11.). Hunyadi László, opera 4 felvonásban (1844) - L. 25. (M. 18.). Erzsébet, opera 3 felvonásban (1857) - L. 51. (M. 42.) Csak a második felvonás Erkel műve. Bánk bán, opera 3 felvonásban (1861) - L. 53. (M. 43.). Sarolta, vígopera 3 felvonásban (1862) - L. 54. (M. 44.). Dózsa György, opera 5 felvonásban (1867) - L. 58. (M. 46.). Brankovics György, opera 4 felvonásban (1874) - L. 64. (M. 49.). Névtelen hősök, opera 4 felvonásban (1880) - L. 68. (M. 53.). István király, opera 4 felvonásban (1885) - L. 71. (M. 54.) Javarészt Erkel Gyula műve Kemény Simon, opera 3 felvonásban (csak tervezett mű, egy énekszáma, az Immetullah románca az 1887-ben jelent meg) - L. 73. (M. 59.). Kantáta: Magyar Cantate, négy szólóhangra, vegyeskarra, zenekarra (1867) Karművek: Litánia, zenekari kísérettel, (1822—1825) - L. 1. (M. 1.). Himnusz, (1844) - L. 30. (M. 22.). Köri kördal, (1844) - L. 33. (M. 25.). Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére, vegyeskarra orgona- vagy harmóniumkísérettel, (1846) - L. 39. (M. 31.). Ferenc József császárt üdvözlő ének, (1852) - L. 44. (M. 36.). Gyászkar férfikarra: A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már, (kb. 1856) - L. 50. (M. 41.). Dalár-induló, férfikarra, (1872) - L. 62. (M. 48.). Férfikar: Buzgó kebellel, (1875) - L. 66. (M. 51.). Magyar király-himnusz, (1892) - L. 77. (M. 57.). Elvennélek én, csak adnának... és A faluban utcahosszat... férfikar (1892) - L. 76. (M. 58.). Jelige Erkel Ferenctől, (1875)- L. 65. (M. 50.). Kiért ürítsem epohárt... férfikar töredéke (?) - L. 60. (M. 61.). Üdvözlő dal, befejezetlen férfikar (?) - L. 69. (M. 62.). Kísérőzenék, balettbetétek, népszínműzenék stb.: Zene a Magyar Színház egy társulati rendezvényéhez (?) Tréfás színlap 1838. augusztus 9-ről Párthad a Magyar Színházban címmel. Legány feltevése szerint csak plakát formájú gúnyirat (M. 5.). Kegyenc, színpadi zene gr. Teleki László szomorújátékához (1841) - L. 21. (M. 15.). Velencei csajkás, színmű kísérőzenéje 7 hangszerre. Major nem említi. - L. 4. 1836 előtti mű. A kalandor, Ney Ferenc népszínműve, Erkel egy kétszólamú férfikart írt hozzá Enni, inni, dőzsölgetni kezdősorral - L. 27. (M. 19.). Két pisztoly, Szigligeti Ede színműve Erkel Ferenc 15-dalával, illetőleg betétszámával (1844) - L. 28. (M. 20.). Zsidó, Szigligeti Ede színművéhez Erkel 12 betétszámot dolgozott fel (1844) - L. 31. (M. 23.). Nemesek hadnagya, Kovács Pál drámája Erkel 3 dalával (1844) - L. 32. (M. 24.). Székely leány Pesten, Pajor Nina népszínműve Erkel és Huber Károly zenéjével (1855) - M. nem említi. L. 48. Debreczeni rüpők, Szigligeti Ede népszínműve Erkel dalaival (1845) - L. 34. (M. 26.). A rab, Szigligeti Ede színműve Doppler Ferenc nyitányával és Erkel 4 műdalfeldolgozásával (1845) - L. 37. (M. 29.). Egy szekrény rejtelme, Szigligeti Ede népszínműve Erkel 12—14 betétszámával az előadásoktól függően (1846) - L. 40. (M. 32.). Sakkjáték, pantomim, először Bónis Ferenc említi a Zenei lexikonban (1853) - L. 46. (M. 38.). Salvator Rosa, Degré Alajos melodrámája Erkel és a Doppler fivérek zenéjével (1855) - L. 49. (M. 40.). Dalok Alpenunschuld (Alpesi ártatlanság), kb. 1836-ban keletkezett és egy német színmű betétszáma lehetett - L. 5. (M. 3.). Ungarisches Nationallied (Magyar nemzeti dal), (1846) - L. 22. (M. 16.). Szózat, Vörösmarty versének megzenésítése (1843) - L. 24. (M. 17.). Auf einer Ungarhaide (Magyar pusztán), 1843-ban írta, a Sarolta című operában Gyula áriája lesz az első felvonásban Jártam messze, puszta téren kezdősorral - L. 38. (M. 30.). A magyarok istene, Petőfi Sándor szövegére (1863) - L. 55. (M. 45.). Albumlap Stéger Ferencnek, (1852) - L. 45. (M. 37.). Késő ősznek hideg szele, dalbetét Blaha Lujza számára Tóth Ede A tolonc című népszínművéhez (1876) - L. 67. (M. 52.). Ki boldog erdején a kis madár, (1870) - L. 61. (M. 61.). Énekkettősök (duettek) - M. nem említi. L. 56. Hangszeres művek Zongoradarabok: Magyar ábránd(ok), Erkel kolozsvári éveiből - L. 3. (M. 2.). Phantasia Klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára, (1839) - L. 12. (M. 6.). Magyar változatok, csak az irodalom említi - L. 2. (M. nem említi). Begleitungsstimmen zu den Csel Variationen, (1839) - L. 14. (M. 8.). Albumlap zongorára, (1839) - L. 10. (M. 7.) Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára, zongorára zenekari kísérettel, (kb. 1838) - L. 7. (M. 6.). Emlékül Liszt Ferenczre Rákóczy Indulója, (1840) - L. 16. (M. 9.). Rákóczy Indulója és Bátori Mária indulója könnyű módszerben zongorára, (kb. 1858) - L. 17. (M. 10.). Erinnerung an H. W. Ernst - L. 18—19. (M. 12—13.). Original Ungarischer für das Pianoforte componiert von F. Erkl - L. 35. (M. 27.). Marche hongroises pour pianoforte , 1852. Betétszám lesz az Erzsébet című operában - L. 43. (M. 35.). Hunyadi László induló zongorára, (1847) - L. 26. (M. nem említi). Hattyúdal Brassai Sámuelnek ajánlva, zongorára, (1843). Több kiadása ismert. A zongoraművet Legány az opera leírásakor említi - L. 18. Adagio és Presto zongorára. Kézirattöredék kb. 1839-ből. Somfai szerint a Magyar ábránd[ok] egy részlete (L. 3., M. 2.). Legány későbbi (1839) műnek tartja. L. 15. (M. 60.). Cadenzák Mozart d-moll zongoraversenyéhez, (1859 vagy 1890). Akkor játszotta Erkel e művet először (1859) és 80. születésnapján (1890) utoljára. Csak bírálatok és memoárok írnak róla - L. 75. (M. 63.). Hangszeres művek zongorakísérettel: Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois Concertant Pour Piano et Violon (Briliáns duó, hegedűre és zongorára, fantázia formában, magyar dallamokra), H. Vieuxtemps-val közösen komponált mű, 1837-ben - L. 6. (M. 4.). Csel - variációk gordonka-zongorára (lásd a zongoraműveknél). Magyar Albumlap brácsára, zongorakísérettel, (1890) - L. 74. (M. 56.). Zenekari művek Magyar induló zenekarra, (1850) - L. 42. (M. nem említi). Hunyadi László induló, hangszerelte Doppler Ferenc. 1848 előtti mű - L. 26. (M. nem említi). Rákóczi Induló zenekarra, (1839). Csak a sajtó említi - L. 11. (M. nem említi). Díszinduló zenekarra, (1865) - L. 57. (M. nem említi). Ünnepi nyitány, a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára komponált mű (1887). Mivel Erkel Gyula kézírásával maradt fenn, feltételezhetően az ő műve - L. 72. (M. 55.).

Hirdetés

Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a lap.hu oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk!

Hibás link:
Hibás URL:
Hibás link doboza:Erkel Ferenc művei
Név:
 
E-mail cím:
 
Megjegyzés:
Biztonsági kód:
 
Mégsem Elküldés